Már rengeteg próbálkozás, de ez idáig csak csak egy értékelhető asztrofotó áll a hátam mögött. Augusztusban a Pilisben figyeltem ahogy a Perszeidák meteorraj érkezik, de a fényképezés során gyakorlatilag minden hibát elkövettem, amit csak lehetett. Persze tanultam belőle és alig vártam megint az újholdat.
Természetesen tejút fotózásra indultunk a családommal, de több dolog is amellett szólt, hogy másképpen alakuljon minden. A fényszennyezés miatt túl sok illúzióm azért nem volt… viszont a Naszályon már rég jártunk, és valahogy úgy éreztem szerencsém lesz. Hallgatva a belső intuíciómra, késő délután értünk ki vonattal és majd 3 órán át gyalogoltunk felfelé, jól megrakott hátizsákjainkkal. Ebben az időintervallumban benne volt azért egy játszótér is, és olyan apróságok mint pl. amikor megvizsgáljuk a már száraz napraforgót és magjait a kicsivel, vagy terméseket és virágokat gyűjtünk.
A dolog lényege az volt, hogy először a Násznép-barlangban terveztük az alvást, de végül is a Naszály mellett döntöttünk az utolsó útvillánál, mert az egy kilométerrel közelebb volt. Hozzátartozik még az is a fénykép történetéhez, hogy először a kisebb és könnyebb, bordó sátrat készítettem be, de már nem is emlékszem miért a nehezebb zöldet csomagoltam el. Nyilván ez sem véletlen, mert utólag a képen sokkal jobban mutat a zöld, mint a bordó mutatott volna.
A kép maga korántsem lett tökéletes, sőt a tejútról is lemondtam, mert a fák kitakarták az égbolt nagy részét. Mégis ez az első olyan csillagos égbolt fotóm, ami hibái ellenére végre egy kicsit visszaadja azt a hangulatot, amit ott átéltünk.
Este 9-re, jócskán sötétben értünk már fel a hegytetőre. Kislányom a nyakamban szinte aludt, feleségem is elcsigázott volt a nagy zsák súlya alatt. Sátorállítás és gyors vacsora után a lányok aludni mentek, én meg ki a sötét erdőbe. Ez is volt a dolog lényege, hiszen újholdkor van a legsötétebb, ráadásul gyönyörű tiszta volt az égbolt is. A kompozíció szinte rögtön adta magát, ahogy a kivilágított sátrat megláttam a sötétben. Az ilyenkor szokásos beállításokat használtam, amellett, hogy több másikat is próbálgattam. Végül is a kép egy expóból készült, nyitott rekesszel, iso3200-vel és 15 másodperces záridővel. A csillagok nem lettek túl élesek és az utómunka során is van még mit tanulnom, kicsit sötét is lett az erdő, de hangulatát tekintve végre elégedett vagyok a képpel.
Következő újholdkor megint kint leszek, és a magashegyek közt is elfogok tölteni jónéhány álmatlan éjszakát. Nincs mese gyakorolni kell!
A végére egy családi halszem optikás fotó a kilátóból.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a facebookon!
