Már gyermekkoromban is a kedvenc időtöltéseim közé azokat soroltam elsőként, amik a természethez kötődtek. A rengeteg túra, bringázás és terepfutás közben aktívan csodálkoztam rá az erdőkre, mezőkre, hegyekre. A mászásokról és a magashegyi túrákról, illetve egy-egy barlangi kalandból, mindig feltőltődve tértem haza. Aztán megtanultam lassítani is, és mélyebben átélni a kinti szabadságot. Minden pillanatát élvezem a szabadban töltött perceknek, de nem is olyan rég megfogalmazódott bennem, ha már olyan helyekre is eljutok ahova sokan talán nem, miért ne mutatnám meg másoknak is.
Persze ez nem könnyű és a mai napig tanulom a fotózás fortélyait. Az egyik kedvenc témám a csillagos égbolt fotózása. Láttam néhány elképesztően jó Tejút fotót és remélem egyszer én is tudok majd hasonlóan jó képeket készíteni.
Az előző hónap nem volt túl szerencsés, hiszen az Újhold idején - amikor a legsötétebb az égbolt és a legjobban ekkor látszanak a csillagok – felhő borította az eget. Persze figyeltem én a Holdnyugtát is, de ha jobban visszaemlékszem, egy elég esős hónapon vagyunk túl. A Hold jelenléte az égbolton, egyébként jelentősen csökkenti a sikeres fotózás esélyeit, ugyanis ha akár csak sarló méretű is, jóval kevesebb csillag lesz látható a fényében.
Június első hétvégéje azonban egész biztatónak tűnt. Estére derült időt jósoltak, és csak egy nap hiányzott az Újholdhoz.
Ekkor körvonalazódott a fejemben egy kép a Cserhátban, a hollókői várról éjszaka, a csillagok alatt...
Egy hullócsillag is beúszott a képbe
A képeket egy elég fényerős objektívvel készítettem, amit f2-re nyitottam ki. Sajnos a szenzora a kis gépnek nem túl erős, így iso 3200-nél is a képzajjal küzdök. A záridő 15 és 20 másodperc körül mozog. 20-nál minimálisan már bemozdulnak a csillagok, de ezt a képbe belenagyítva lehet csak érzékelni, ha magát a kép egészét nézzük, talán még nem zavaró. Hiába, muszáj kompromisszumot kötnöm a beállításokkal, elvégre csak egy félkompakt gépem van egyelőre. Igaz gyakorolni ez is bőven elég.
A várról sikerült is néhány fotót lőni, hangulatában szerintem jók lettek. Nyilván egy profi fotós azért csóválná a fejét, de én valami hasonlót képzeltem el. A meglepetés viszont ezután jött, mert amikor a várnak háttal fordultam, a sátrunk felé, megpillantottam a Tejutat. Kattintottam is néhányat és meglepődve tapasztaltam, hogy a fényszennyezés is egész minimális volt, az égbolt pedig kellően sötét így éjfél után.
Egy kis fényszennyezés azért itt is van
Ha belegondolok, hogy egy évvel ezelőtt a Naszályon is próbálkoztam egy hasonló sátras fotóval, akkor csak nevetek, mert akkor nagyon is tetszett a végeredmény. Hát végül is ez volt az első csillagos égboltos fotóm, előtérben a sátorral, örültem, hogy sikerült egyáltalán. Persze ha egymás mellé rakom a két képet, bőven akad különbség, nem is sorolom, szerintem mindenki látja. A legszembetűnőbb talán a fehéregyensúly túlhúzása a hideg irányba, illetve, hogy nem voltak élesek a csillagok.
Ég és Föld - szó szerint
Úgy látszik azért sikerül fejlődnöm, én azon vagyok. Ha már ilyen jók voltak a körülmények, megpróbálkoztam egy panorámával is. Így elkészült az első Tejút panorámám is. Jó, látom a hibáit, de a következő jobb lesz :) Például lemaradt a teteje, szóval legközelebb a felső részeket is fotózni kell, nem csak egy sávot. Egyébként ez a bejegyzés első képe.
Legközelebb is megyek majd ki, addig is figyelem az eget. :)
folyt köv.
