Elfuserált fotós túrák
Na, jó azt rögtön le is szögezem, hogy ez így nem teljesen igaz, vagy félrevezető cím. És bár tényleg mindegyik alkalommal jól éreztük magunkat a természetben, de tény, hogy fotós szemszögből nem igazán sikerültek jól az évzáró és évnyitó fotós túrák.
Még karácsony előtt a Vértesbe indultunk telihold fotózásra és kint alvásra a Vitány-várhoz. Egész éjszaka esett az eső, felhős, borult volt az égbolt, miközben a bivakzsákunkra folyamatosan ömlött a víz, a keskeny boltív alatt, ahol az éjszakát töltöttük. Kemények voltunk, mint vaskorlát a kocsma előtt, de a fotózásnak lőttek.
Az évzáró túra végén pedig a börzsönyi Szén-patakba dőlt bele a fényképezőgépem állványostól. Ilyen még sosem történt velem, és hát nem mondanám, hogy épp itt volt az ideje, de megtörtént. Orrán-száján folyt ki belőle a víz, miközben saját hülyeségemen mosolyogva törölgettem a gépet. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy valaha még működni fog. Otthon egy órát hajszárítóztam, majd...
Recept következik: Panasonic főtt rizzsel
Tedd a fényképezőgépet egy fagyis dobozba, majd öntsd le egy zacskó jázmin rizzsel! Ezután zárd le a dobozt és tedd a radiátorra, úgy 3-4 napra. Mormolj el néhány imát, majd nyisd ki a dobozt, és kész. Ha a fényképezőgép, még mindig nedves belül, helyezd egy lábosba a rizzsel együtt és önts hozzá kétszer annyi vizet! Gondos kevergetés mellett, főzd puhára.
...Tényleg úgy voltam vele, ha nem javul a helyzet, kifőzöm a rizzsel együtt. Szerencsére nem volt rá szükség, mert csodával határos módon kiszáradt a szerkezet.
Körtúra a Pilisben
Na, innen kezdődik a mostani történet, amikor is a Pilisbe indultunk csillagos égbolt fotózásra. Kapásból tudok tíz fantasztikus helyet a Pilisben, ahová mindig jó visszamenni, és nekem még viszonylag közel is van, így most is erre esett a választás. Oké, tudom, hogy nagy a fényszennyezés, de hát itt a január hetedike, vagyis újhold. Ilyenkor gyakorolni kell, és lesem a meteorológiai jelentést, hogy mikor lesz derült az égbolt. Szóval beterveztem néhány fasza kilátópontot, és az utolsót direkt úgy számoltam, hogy már sötétben érjük el. Egész nap szikrázó napsütés és derült égbolt volt jellemző a Pilisre, tényleg eszményi idő volt egy jó kis túrához. Délután négy után ment le kicsivel a nap, fél öt körül felderengtek az első csillagok. Aztán hatra mire odaértünk beborult. A másnapra jósolt havazás még ezen az estén meg is kezdődött. Hát ez is kapufa volt, de azért improvizáltam gyorsan Fekete-kőnél, és egy fejlámpás fotót próbálgattam, a távolban pedig az elzárt pilisszentléleki-medence. Közben mínusz hét fokra lehűlt a hőmérséklet, ezért igyekeznem kellett, mert az ujjaimat már alig éreztem.
Egyébként durván 25 kilométert tettünk meg egy nagy körtúra keretében. És ami igazán különlegessé tette a túrát, hogy egy napon tapasztaltuk meg a télre és őszre jellemző színeket. Nem véletlenül mentünk fel Két-bükkfa-nyeregből egyből a Pilis-tetőre, mert 700 méter fölött még megmaradt a múltheti hó. Ahogy leereszkedtünk Klastrompuszta felé a Kémény-sziklához, már vörös és barna színek fogadtak minket, csakúgy, mint a Sasfészeknél. Fekete-kőre felfelé kapaszkodva , a hó mellé már ködöt és sötétséget is kaptunk, ahol az utóbbi fotó készült. Dobogókőnél pedig már úgy lehűlt a levegő, és olyan köd gomolygott, hogy bár gyönyörű fények voltak, nem bírtam rávenni magam, hogy előcsomagoljam az állványt a hátizsákból.
Ha tetszett a beszámoló, kövess minket a facebookon is!