A függőleges mészkőfalak között egy mély völgy húzódik, a Höllental vagyis Pokol-völgy, melyet a Schwarza folyó vájt ki magának az évmilliók során. A völgy a Schneeberget és a Raxot választja ketté. A Schneeberg dupla csúcsai a Klosterwappen, és a Kaiserstein illetve a Rax csúcsa a Heukuppe 2000 méter fölé nyúlnak. Szépségük azonban nem a – hazai viszonyokhoz képest – magasságukban, hanem a zöldellő fenyőerdőkben, gyephavasokban és a kopasz mészkősziklákban rejlik. A Schwarza folyó felől nyílik egy 4 kilométer hosszú, mély szurdokvölgy is a Nagy-Höllental. Meredek falait a mészkő eróziója, vagyis a csapadék oldó hatása alakította ki.
Lefelé a Raxról a lemenő nap fényeinél
Aki idejön mászni az valószínűleg magával hozza a Thomas Behm mászókalauzt is. Nem semmi a figura, jó néhány sziklamászó kaller szerzője és számtalan út megnyitója, akár a 10-es fokozatban is. A Raxon és itt e völgyben is letette már névjegyét. Útjainak neve árulkodik az okkult horrorban való jártasságában és arról, hogy igazi metál arc. (Emperor, Satyricon, Thrash & Terror, Thor's Hammer, Kadath)
A Großes Höllental
Ma azonban nem sziklát mászni jöttünk, hanem magashegyi túrázni. Aki még nem járt erre, a Kaiserbrunni parkolóban már tátva marad a szája, a türkiz zöld Schwarza folyótól, amely hol békésen csörgedezik, hol vad zúgókon tör át. Körös körül hatalmas sziklafalak, és fenyőerdők.
A Schwarza szelíd arca
...és vad zúgói
Korábban lehetett itt legálisan sátrazni, de pár évvel ezelőtt felszámolták a kempinget. Ezért szokás szerint illegálban terveztünk egy bivakolást a Jakobskogel csúcson, ahol Robi egy romot nézett ki. Az éjszakát itt töltöttük volna, szélvédett helyen a hóban, hogy az újhold másnapján a csillagos égbolton az alacsonyan húzódó tejutat fotózzuk.
Fölfelé különösebb nehézség nélkül haladtunk, jó kondiban, a nehéz hátizsákok alatt jócskán megizzadva. Amin spórolni tudtunk súlyban az a kaja volt, így nem voltunk túlságosan eleresztve. Az első napra bőven elég volt a készlet, másnapra viszont semmi, de úgy voltunk vele, hogy vissza a parkolóba nem nagy gond éhgyomorra lejutni. :)
A gyephavasok szintjét elérve már mély hóban haladtunk előre. Időnként hol térdig, hol csípőig merülve a hóban.
Az Ottó-ház felé
Az Ottó-ház után már alig száz métert kellett csak megtenni. A csúcson a kereszt nem ébresztett bennünk különösebb érzéseket, a ködben a törpecserjék és mély hó nem volt túl megkapó látvány. A romot viszont egy óráig kerestük, de semmi. Valószínűleg teljesen behavazódott. Mivel túl korán értünk a csúcsra és elég hideg is volt, ráadásul esélyét sem láttuk, hogy estére kitisztul az ég, úgy döntöttünk elindulunk lefelé egy másik úton, és keresünk helyet ahol megalhatunk. Felfelé jó sok lehetőség lett volna bivakolni, úgy gondoltuk lefelé sem lesz gond.
Közben előkerültek a zsákból a hágóvasak, néhány láncos rész amit mély hó borított, igencsak meredek volt, nem kockáztattunk egy kicsúszást. Elég élvezetes részek voltak, kicsit feldobták a túrát. Az egyik helyen kimásztunk egy-egy sziklatömbre, és egymást fotóztuk a kitett részeken. Jó buli volt.
Mészkőszirteken
Aztán lefelé megpillantottunk egy álomsziklát. Függőlegesen tört alá a mélybe, háta mögött pedig a Schneeberg magaslott. Igazán megkapó látvány volt. Tőlünk kb. 300 méter távolságra állt, hirtelen átfutott az agyamon, hogy egyikünknek oda kéne mennie rá egy fotó kedvéért.
- Hú, ez fantasztikus! - mondtam. - Oké, ha átmész rá, lefotózlak. - vágta rá Robi - Igen, de még rajtam van a hágóvas, te gyorsabban át tudnál menni. - Jó, megyek, akkor Tiéd a nap képe – röhögött és elindult a szikla felé.
Végül én is átmentem, a tetején két nittet is találtunk, ereszkedéshez. Ezek szerint itt is van egy több kötélhosszas mászó út. Na ennek majd utánanézünk.
Álomszikla
Aztán addig fotóztunk, és mentünk lefelé, hogy elszalasztottunk néhány alvós helyet. Estére lent voltunk a főúton, ahonnan már csak pár kilométer volt a kocsi, ahol végül is aludtunk. A sors fintora, hogy éjszakára kitisztult az ég, és "feljöttek" a csillagok. Innen a völgyből azonban esélyünk sem volt megpillantani az alacsonyan húzódó tejutat.
Másnap még pár órát fotóztuk a Schwarza folyót és találtunk egy kiváló bivak helyet a jövőre nézve. Szóval folyt köv...
További képek: facebookon és instagramon
