Vagy 10 éve már annak, hogy téli körülmények között megpróbáltunk feljutni a Nagyszalóki-csúcsra. A Tátra akkor meglehetősen zord arcát mutatta. -19 fokos hidegben és erős szél mellett, lavina veszélyben végül nem jutottunk fel. Arcomon fagyási sérülésekkel tértem haza, ujjvégeimet a kezemen majd egy hétig nem éreztem. Szóval szerelem volt első látásra! :)
Azóta jó párszor megfordultam már a Tátrában, és bár többször is tervben volt, de a Nagyszalóki-csúcs valahogy kimaradt. Ami azt illeti most sem kecsegtetett túl sok reménnyel az időjárás. Igaz most nem az volt a kérdés, hogy feljutunk-e, hanem inkább azon izgultam, hogy nehogy úgy járjunk, mint legutóbbi túránkon a Keleti-Alpokban, ahol a Jalovec csúcsán semmit sem láttunk.
Egy gyors villámtámadást terveztünk, a kitűzött napra. Hajnali kelés és délelőtti érkezés után Ótátrafüredről indultunk. Mivel még aznap haza kellett érnünk, elég szoros volt az ütemterv.
A parkolóban nemcsak az idő, de a kedvünk is elég borús volt. De ahogy emelkedtünk fölfelé a „... napsütés, rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át” /Shakespeare/
Ahogy kiértünk a ködből és felhőkből, fantasztikus látvány tárult elénk. A gomolygó köd az 1500 méter alatti részeken egyre távolodott tőlünk, mi pedig egyre inkább fölé kerültünk. Nem hittünk a szerencsénknek. 2000 méter körül a nap is kisütött, és bizony szikrázó napsütésben haladtunk fölfelé, miközben a felhő paplan alattunk hömpölygött.
Nem tudtunk betelni a látvánnyal, rengeteget fotóztunk, egyik sziklacsúcsról ugráltunk a másikra. Pont a tervekkel ellentétben fölfelé mentünk lassabban a fotózás miatt, és lefelé mentünk tempósan, a végén már futottunk is. (Alig 2 és fél óra alatt jutottunk le) A csúcson gyönyörű idő várt ránk, és megértettem, miért hívják a Nagyszalóki-csúcsot kilátó csúcsnak. Fantasztikus panoráma tárul elénk már fölfelé is, de a csúcson elképesztő jól rálátni a környező völgyekre és csúcsokra.
A túra egyébként ha az ember jó formában van, nem tartogat különösebb nehézségeket ideális időben. Gondolok itt például arra, ha nincs jegesedés. Bár a látvány nagyszerű, nagyon kitett részeken nem halad az út, így stressz mentes a feljutás. Igazi élménytúra. Csodálkozom, hogy ez idáig kimaradt a repertoárból és szerencsések vagyunk, hogy ilyen szép idővel ajándékozott meg minket a Tátra.
